| [Füst Milán - Objektív kórus] |
És elfödött az éj a rádleselkedőktől és kik rád haragvók, / Elfödé véres, gennyes szemök, hogy édes lelked elpihenhet, / S hogy üldözött vad sohajtva megnyugodhatol, / Hős, szívem szakad, ki látom drága |
| [Füst Milán - Szózat az aggastyánhoz] |
Maradj csak csendesen. S a csendes, sötét apácára / bízd magad, / Az éjszakára bizd elárvúlt lelked. Majd ő megtanít / Hogy megszeresd új társaid / S barátokként fogadd, kik rég barátaid / S akikhez |
| [Füst Milán - Madrigál] |
kedveli, / Kedvét már abban nem leli... / Mondd, hol jajongjak hát még egyszer érted, / A szegény lelked üdvössége végett |
| [Füst Milán - Madrigál] |
az égnek tornyait / Meghóditanod, mérned e föld minden dolgait? / Szerelmed már nem kell neki / S a lelked vigaszát majd hol leli? / Ha megöregszel azzal, hogy ő nem ölelt, / A sírban lesz e nyugtod odalent |