| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
felhőt aranyoz szűz, hajnali fény, / Karcsú, égi leány zöld fátylat vont szép, lángoló arca elé: / Lenge e hölgy és átlátszó, mint üvegkehely sárga bora / S mint szőlőfürt, oly áttetsző, szép, édes melle |
| [Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
Nehéz a vándor sorsa, nagy Király! / Voltunk megváltó vídámság kietlen pusztaságokon, / Vagy másutt: lenge, könnyü tűz, mely nyomtalan vonúl... / S volt úgy, hogy országutakon az éj ikránkba mart / S bizony |
| [Füst Milán - Tavaszi dal vándordal] |
hulláma mossa csiklándó nyakát!... / Hej, elfeledem én is búskomorságomat... / Föltettem életem egy lenge levélre / És én is elmegyek, hová a szél sodor |