lennem

[Füst Milán - Óda pártfogómhoz]
Kérlek: légy legalább nemesebb testrészimhez illetlen! / Ha gyöngéd volnál, a szégyentől hová kéne lennem? / Alázatom pénzét ó fogadd fizetségűl, / Légy kicsapongó, mulass, légy velem pajkos, légy
[Füst Milán - Halottak éneke]
szelíden akarattalan / Mély, szomorú állatszemem kerek két ablakán... / Mért kellett elmúlnom hát s lennem semmivé?... / Oh mért nem nézhetem többé a nap tüzét s játékos tükreit / S az árnyék mélyen
[Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo]
fölötte csillagot, / ellágyuló szivet, / Síráshoz könnyeket, multakhoz bágyadást: / Add a kezdetet lennem úgy, mint a halottnak, kiről álmodék! / Egy nagy csarnok felét láttam egyszer világosan ciprusokkal


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.