| [Füst Milán - Este van] |
ujj mutat az ég felé, hogy ott az én utam, mégiscsak ott, / Mert jó valék. / Mert rossz nem tudtam lenni... ama nagy parancsokat / Nem törtem meg, ha ingadoztam is... / Igy volt e, mondd? Felelj rá |
| [Füst Milán - Óda egy elképzelt művészhez] |
szebb csillagok: / Szikráznának táncolva szép rendben s kerengve, mint a rakéták. / Volna kedvem lenni erősnek, mint te! Lásd az anyám, / Ha csak az ő szeme látná művészetemet oly szépnek, mint a tiéd |
| [Füst Milán - Levél Oidipúsz haláláról] |
tengerek fedik már tiszta / ifjuságomat. / Egy hetairáé vagyok s mindörökre, érzem. Nem tudok már lenni/ nélküle. / Mert mindig meztelen s mindig nevet. Az ujjain gyűrűk... / Ó hagyjatok! nincs már |
| [Füst Milán - Önarckép] |
Önarckép / / Horgaselméjű s szikár / Aggastyán akarok én is lenni, olyan, mint maga az Úr... / S ha majd számonkérnéd tőlem a gyermekeimet, / Megvetéssel fordítom el |
| [Füst Milán - A kalandor] |
fénye ott világol: / A téli csúcsok felé néz a vándor... / És óhajtana lenni téli hó, / Vagy vágyna lenni pusztán délibáb / És mindaz: mi e földi lét fele, / Mely sápadtabb, mert nincs vérrel tele... / Mi |
| [Füst Milán - Motetta] |
S mikor az utcán járok, / Magamba' mit morgok? / Se hitem, se nyugalmam, / Nem szeretek itt lenni/ S magamba' forgok. / Nem hiszek a kinyilatkoztatásban / S hogy így néz ki megváltása után mind e |
| [Füst Milán - Köd előttem, köd utánam] |
több édesség: oly jó volt álom / mélye meleg köpenyed! / S időnként lengedezni zúzmarák felett, vagy lenni sajátmagam / jégvirág / S pattogva, kerengőzve kivirágzani egy sötét ablakon. / Homályos udvar ez |
| [Füst Milán - A kalandor] |
és kiken / Egy hűsebb élet fénye ott világol: / A téli csúcsok felé néz a vándor... / És óhajtana lenni téli hó, / Vagy vágyna lenni pusztán délibáb / És mindaz: mi e földi lét fele, / Mely sápadtabb |