lettem

[Füst Milán - Zsoltár - Zenét és nyugalmat]
s megátkoztál, / Ki megcsókoltál és eltaszitottál, / Uram, én nem tudok már szólani Hozzád! / Néma lettem én s a szívem nem talál. / De majd! az idők végével talán, ha dolgom itt letelt / S ha szólitasz s
[Füst Milán - Egy hellenista arab költő búcsúverse]
amely kicsalna siromból / S barna lánynak édes panasza, mely mosolyra késztetné ajakam, / Mert néma lettem, mint a föld, / S néhány évszázad múlva felszánt a földmüvelő / S csontjaim porát a szél
[Füst Milán - Levél Oidipúsz haláláról]
Épp aznap, mikor sírtunk érted: elmerültem én is. Végeláthatatlan / Gyönyörök szolgája lettem. Sötét tengerek fedik már tiszta / ifjuságomat. / Egy hetairáé vagyok s mindörökre, érzem. Nem
[Füst Milán - Óda pártfogómhoz]
kérlek: / Töröld cipőd sarát fenkölt homlokomhoz! / Hisz néked köszönöm én, hogy vagyok még, hogy lettem, / Vaj' hogyan bókoljak a jótettért, hogy élek? / Kérlek: légy legalább nemesebb testrészimhez


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.