| [Füst Milán - Egy csillaghoz] |
ott, / Hol az égnek annyi más kevélye tündököl... / Szent haragot ki szórsz, borúd tüzét aki veted a libegő/ boltozaton, / Hogy önnön viharzásod köde már már végkép elborít... / Vaj' mire vágyol ott? hogy |
| [Füst Milán - A holdhoz] |
szörnyei, ődöngő tolvajok s a furiák üres dühe / Mindennek te vagy a csodás világrahozója, Libegő, / S az én anyám is te vagy. Az édesanyám vagy, a másikat / a varrónőt, lásd, megtagadom |