lovast
[Füst Milán - Kutyák]
világnak mondatik / S a harsány valóság kiteljesűl, kitárúl és megáll. Sok hajnalt / láttam én! /
Lovast
a hídra léptetni... Megállt szemközt a napkoronggal. / Állt s fütyölt szegény / És este vége volt. S
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.