| [Füst Milán - Oh holdözön] |
pislog, / Fénybe' fürdik és dorombol. / És én és én? Hajó ha volnék, bóbitás, / Megállnék most a lusta fényen / S ringatnám magam kevélyen. / Elomlanék, mint senki más, / Megnyílnék Néki, mint a nő / És |
| [Füst Milán - Ha csontjaimat meg kelletik adni] |
szól: ez a rend! Meg kell hoznom az áldozatot, meg kell / halnom, / Ki voltam éhes, mint a kigyók, / Lusta, mint a krokodílus / S pusztitó kedvű, mint az apokalipszis sárga lovasa / S a mohóság vad foltjai |
| [Füst Milán - Oh holdözön] |
szólok semmit, ő se szól / S a hátam borsódzik nagyon. / Te felfaló, te bűvölő, / Vagy férfi e, vagy lusta nő? / Anyám vagy é, vagy kedvesem? / Bagoly vagy é, vagy kerecsen? / Szépséggel étetsz, megzavarsz |
| [Füst Milán - Gyertyafénynél] |
aluszik. / S nem édes e az álom? S lásd, ha jön az este, / Mégsem akarsz te soha lefeküdni. / Pedig lusta vagy ám! Jól ismerlek! Hej, ha feküszöl már, / Nem akarsz majd felkelni soha többé! / Ám, ha nem |