| [Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
akár az épülőben lévő / városok, feltúrt utak, / Mi ollyanok valánk, hogy csak jövőt akartunk, semmi mást és / elfeledtük érte napjaink'... / Egy télen aztán nagy városba érkezénk, volt éppen |
| [Füst Milán - Copperfield Dávidhoz] |
S mi voltam én is itt? / árva fiú! / A sértődöttség vontatott dallamát hagyták rám örökül: semmi / mást! / S miből a zsidónak oly bőven jutott ki minden időben: gúny és / magány: e kettő volt örökrészem |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
szemeim kitárva leslek, min nevetsz? / És látom, földre ejted fátyladat / S szemed sötét, talán már mást szeretsz... / S már térdepelnék is, hogy el ne hagyj... / Eszméletem fénylő halála vagy! / / IV |