[Füst Milán - Szózat az aggastyánhoz] |
ittmaradtál bólogatni s gyász és átok / elszakadni, jól tudom. S hogy nem beszélsz / Megértelek. Maradj csak csendesen. S a csendes, sötét apácára / bízd magad, / Az éjszakára bizd elárvúlt lelked. Majd ő |
[Füst Milán - Az egyik agg levele Zsuzsannához] |
Az élet oly pimasz / S hiába minden ének, / Itt nincsen kegyelem a vénnek. / Akár az Istenség, / Maradj hát oly rideg... / S hogy hallottál búgó nevetést / És könnyű szót, amely libeg / S hogy kezed a |