mégy

[Füst Milán - Kutyák]
az ostort egyszer / s mindenkorra megjegyezte, / Ellenállsz és nem fogsz fényleni. De felindúlsz és mégy a vonítás / után, / Amely neked való, / Mely nem panasz, de melyben mégis minden dolgok lelke szol
[Füst Milán - A mélyen alvó]
benne semmi / maradandó! / Hisz úgy látlak máris ködön át, mely a fájdalomé, hogy elindúlsz / S mégy húnyt szemeiddel sose járt utakon. S hogy nélkülem / jó neked ott. / S a szívem is bucsút int. S
[Füst Milán - Kutyák]
állati rém, most végre / csendesűlsz. / Nem nézem vándorlásodat s tudom, / Nagy ívben fordúlsz el, mégy innen arrafelé, hol egy kétesen / szürke világ / Fekete ködeiből lép majd elő a nap. / De addig is
[Füst Milán - Az igaztevőhöz]
szép hazád? / A messzi tülköket, hideg hegyed, kiszáradt vermeid... / Öreg puskádat átadod? meghalni mégy? / Ki életében annyit hazudott, nehéz meghalnia. / Úgy tartod két kezedben fejed, mint a


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.