[Füst Milán - Tél] |
Vedd, hogy itt voltam egykor, énekeltem s míly dallamokat! / Földnek fekete göröngye felszállottam / Mélységes éjszakámból sáppadt arccal, fel a nap elé, a fény alá... / S himnuszaimat zengettem feléd! és |
[Füst Milán - Halottak éneke] |
Ki sírkövemre bágyadt gyermeket lerajzol, / Az holtomban megérti életem: / Az megholt lelkem mélységes és titkos / Tengerszemére rátalált és áhitatos szájjal / Nesztelenül megcsókolta tükrét. / / 3 / Ti |