[Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo] |
s velök én is fogvacogva, reszketőn, / ( Szólítani, leplöket felfedni nem merém, mert tudtam, hogy / mérgesen ugatnak, / Féltik a zsákmányt, akit elragadtak s rám vicsorítanak / csúnya kutyafejeikkel: ) / Ámde |