mért

[Füst Milán - Egy tesszáliai költő az Erinniszekhez]
hogy / azt kérdezte: / Hol a feleségem? S vaj' itt vagyok e még, vagy már repülök? / S hogy mért átkoztatok egyre? Igen, majd ezt kérdezem ott. Tán / ti vagytok azok a lányok, / Akik oly rég
[Füst Milán - Objektív kórus]
A HATALMASOKHOZ: EPILÓGUS / / Ó bocsáss meg! / Ha élnem s lélekzenem szabad, engedd megkérdenem, / Ó mért borúlt ma el dicső, szép homlokod? / Tán rám haragszol: s ó miért? / Tán nem végeztem dolgomat elég
[Füst Milán - Objektív kórus]
tudom, mi tartson vissza itten / Ifjút, még töretlen életűt, míg eltörődve végre menni kell... / S mért élni, élni, jajgató tömeg falatján még tovább / S mély sírba majd leszállani végűl?! / / III. / A NŐ
[Füst Milán - Halottak éneke]
Halottak éneke / / I. / MI BÜNÖM VOLT A CSEND?... / 1 / Élő Isten, mért haltam meg ártatlanúl / Hisz mint liliom, tiszta volt szivem. / És bámúlt nagy szelíden akarattalan
[Füst Milán - Objektív kórus]
barna lányok kosarába' szőlőm / Nem dús, nem szép s nem elsőrendű mustja. / Ó így csalódni mért s mért hinni: elcsitúlt a harc... /... Termékeny béke jő... balgán remélni mért mindegyre még / tovább
[Füst Milán - Egy egyiptomi sírkövön]
én, / Hogy mit szenvedtem és mit láttam én? / Ó mért is szólok hát s mért nem némulok el? / S mért hirdetem egy élten át örök fájdalmamat / S hogy szenvedéseteknek őse én valék! / S mért kell
[Füst Milán - Zsoltár - Ó Uram]
hát érintkeznem, mért kell élnem, mért nem bontják / Hűs, tiszta, örök ágyam tiszta angyalok? / Vagy mért, hogy ebszájjal magamtól mindenkit el nem / marhatok
[Füst Milán - Hajnal előtt]
halljátok e hát / A kis csillagok sóhaját? / Nekik már menni kell, / De én még itt maradhatok / S mért is ne tenném? / Sóhajra mindenkor van ok / S minek halnék meg ily korán, / Ha még egy pirkadatot
[Füst Milán - Levél az ifjúságról]
csönd honol... / S bús pillantásodtól az ifjuság / Borzongni kezd és szinte megbomol... / Ki tudja, mért is nézel ránk oly szemrehányón? / S hogy más vidékre némán mért is távozol
[Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ]
S e messzi világnak oly sok szokása más, a nép ott halkszavú / és búskomoly, / Ez volt hazánk. / De mért is szólni minderről, hisz vége van. / Bizony, hogy szegény lelkünk elszakadt az ágról, amely hordozá
[Füst Milán - Egy egyiptomi sírkövön]
S hiába hallja, ész nem éri fel, hogy mit tanultam én, / Hogy mit szenvedtem és mit láttam én? / Ó mért is szólok hát s mért nem némulok el? / S mért hirdetem egy élten át örök fájdalmamat / S hogy
[Füst Milán - Levél az ifjúságról]
és szinte megbomol... / Ki tudja, mért is nézel ránk oly szemrehányón? / S hogy más vidékre némán mért is távozol
[Füst Milán - Gyertyafénynél]
fény felé, a boldogabb csodálkozásra megtanítván. / Nem, nincs ilyen a széles ég alatt. S most mért is tünődnöd / e bánaton, / Hogy mely városból kelt fel ez a köd megint, vonúlni minden / fény elé
[Füst Milán - Egy egyiptomi sírkövön]
el? / S mért hirdetem egy élten át örök fájdalmamat / S hogy szenvedéseteknek őse én valék! / S mért kell alamizsnát kérnem tőled Átkozott Utókor, / Hogy tekints vissza majd reám az Idők és Szenvedések
[Füst Milán - Zsoltár - Ó Uram]
vizet zuhogva ontják / Én más lehelletét útálom s gyakorta mosom kezeim / Mért kell hát érintkeznem, mért kell élnem, mért nem bontják / Hűs, tiszta, örök ágyam tiszta angyalok? / Vagy mért, hogy ebszájjal
[Füst Milán - Zsoltár - Ó Uram]
és szemeim / Mély kútjai a vizet zuhogva ontják / Én más lehelletét útálom s gyakorta mosom kezeim / Mért kell hát érintkeznem, mért kell élnem, mért nem bontják / Hűs, tiszta, örök ágyam tiszta angyalok
[Füst Milán - Halottak éneke]
szivem. / És bámúlt nagy szelíden akarattalan / Mély, szomorú állatszemem kerek két ablakán... / Mért kellett elmúlnom hát s lennem semmivé?... / Oh mért nem nézhetem többé a nap tüzét s játékos tükreit
[Füst Milán - Egy régi költő műve - Óda a Fejedelemhez]
űlsz s komoran / Vívódol is, hogy mi jót tégy e népen, mivel enyhítsd / Büntetéseit, miket az Isten mért ki rá! / S hogy mikép oldanád meg kemény ostora csomóit! / Jó fejedelem! / Vidúlj fel kérlek és
[Füst Milán - Gyertyafénynél]
mind felmérni? oh mivégre mind e forró kín s e szótalan / És vad acsarkodásaink az alkonyatok alján? Mért leselkedünk? / Lelkeddel akarsz gáncsot vetni tán, vagy mit akarsz? / vagy azt hiszed, / Hogy
[Füst Milán - Objektív kórus]
Ó így csalódni mért s mért hinni: elcsitúlt a harc... /... Termékeny béke jő... balgán remélni mért mindegyre még / tovább?... / Ahogy a messzi, déli tájakon kalandozó, ha meddőn / A lelke nyugtáért
[Füst Milán - Zsoltár - Ó Uram]
Én más lehelletét útálom s gyakorta mosom kezeim / Mért kell hát érintkeznem, mért kell élnem, mért nem bontják / Hűs, tiszta, örök ágyam tiszta angyalok? / Vagy mért, hogy ebszájjal magamtól
[Füst Milán - Egy egyiptomi sírkövön]
nem éri fel, hogy mit tanultam én, / Hogy mit szenvedtem és mit láttam én? / Ó mért is szólok hát s mért nem némulok el? / S mért hirdetem egy élten át örök fájdalmamat / S hogy szenvedéseteknek őse én
[Füst Milán - Halottak éneke]
Mély, szomorú állatszemem kerek két ablakán... / Mért kellett elmúlnom hát s lennem semmivé?... / Oh mért nem nézhetem többé a nap tüzét s játékos tükreit / S az árnyék mélyen, átlátszón sötét üvegjét, / Ha
[Füst Milán - Egy magános lovas]
hogy túl / az égő messzeségeken / S a napnyugat mögött mi lappang, mely világ rejtőzködik? / És mért oly ismerős? / Mi voltál egykor ott? Mi volt tulajdon egy neved? A néma / mozgalom / Nem tudja, nem
[Füst Milán - Objektív kórus]
látom: barna lányok kosarába' szőlőm / Nem dús, nem szép s nem elsőrendű mustja. / Ó így csalódni mért s mért hinni: elcsitúlt a harc... /... Termékeny béke jő... balgán remélni mért mindegyre még
[Füst Milán - Objektív kórus]
állok: / Lám szorgalmas kezem dúsan munkálta meg a barna föld ölét, / ( Ó asszonyok öle, mért vagy termékenyebb! ) / S ím' sírva látom: barna lányok kosarába' szőlőm / Nem dús, nem szép s nem
[Füst Milán - Halottak éneke]
már egy jelenést, / Türelmemért. Vagy tán a feledést... / Ha bűnös voltam is. S ha kérdenéd, / Mért voltam az / Tudd meg, mert gazdátlan pimasz, / Megbolygattam az élet kényes felszinét / S a titkait
[Füst Milán - Szózat az aggastyánhoz]
Hiába járkál lámpásával már a régi rém, hiába zörget, nem / figyelsz, / Nem nézel már utána, mért zavar? Mivelhogy mind letűnt, / Akinek tartozol. S ki ott fenn jár, a lelkiismeret, / nemlétezőkhöz


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.