meddő
[Füst Milán - Emlékezetül]
reszketőn emel, / De emlékezni tud. Vegyétek ezt: egy hajnalon / Itt ácsorogtunk épp, kivert kutyák,
meddő
vitában / S feljött a nap, kongott a láthatár, majd megrepedt. / És jobbról is, meg balfelől / A
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.