[Füst Milán - Objektív kórus] |
gomolyog, / Mint csúcsokról fenyő lezuhan és gyökérkoronája rútan / A sivár és szomorú égre meredve megáll, / Hős, ki most egy fínomabb s komoly közegben szállasz, szállasz / És elfödött az éj a |
[Füst Milán - Ha csontjaimat meg kelletik adni] |
födél felé: / Befut az aggság, kórság, a foghíjjasság öveibe / S majd a nemlét boldog őslakói közt megáll. / Nem baj, nem sirok. Oh fussatok hát vad lovak / S úgy száguldjatok vélem, hogy az emberek erdeje |
[Füst Milán - Kutyák] |
között / És döng a tömkeleg, amely világnak mondatik / S a harsány valóság kiteljesűl, kitárúl és megáll. Sok hajnalt / láttam én! / Lovast a hídra léptetni... Megállt szemközt a napkoronggal. / Állt s |