| [Füst Milán - Barokk elégia - Búcsú mesterségemtől] |
kastély felett, havas éjszakán, / Végsőt kongattam még egyszer, éji időben, mutattam az időket / s megálltam/ S hogy nincs oly órás e világon, aki szóra bírhatja kedvemet újra. / S hogy sötét udvaron lenn |