megbújva
[Füst Milán - Elégia]
Irtózva küzködöm, hátrálva vívok s vívódva menekűlök el, / Holott nincs oly barlang e világon, ahol
megbújva
elalélva, de / végre pihennék! / Most itt éjszaka van, dereng a dombok alatt, Istenem, sötét / az
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.