megbújva

[Füst Milán - Elégia]
Irtózva küzködöm, hátrálva vívok s vívódva menekűlök el, / Holott nincs oly barlang e világon, ahol megbújva elalélva, de / végre pihennék! / Most itt éjszaka van, dereng a dombok alatt, Istenem, sötét / az


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.