[Füst Milán - Levél Kanadából] |
a tél, / Hogy hó porában hengergőzik ember, állat... / Mifelénk azonban minden szomorú. S mégis, ha meghalok, / Annyi gyengeségem akkor mint pajzsot emelem fel / S tudom: remegve sírok majd utánad életem |
[Füst Milán - A Mississippi] |
én, mint Ábrahám, / Még lelkesedem Istenért. S a messzi, nagy folyókról álmodom. / Én, lásd, ha meghalok/ S szivemre teszi majd kezét a földöntúli, jó bíró / S jutalmam kérdezi tőlem, megillető igényemet |