[Füst Milán - Kántorböjt] |
a fia énekén! / Áldd meg a gyülekezet népét gabonával, fordúljon a kedved, / Adj jó évszakokat s meglásd, a harangozó is / Boldogan kongatja majd a messzeségbe sovárgó, / Énekelő harangot! / És büszke |
[Füst Milán - Tél] |
Tél / / Fagyos és sötét a föld. S egyre ridegebb lesz, meglásd, amint majd / lassu ütembe' fordúl / Az Orion csillagzat ködképe felé. Tapintsd meg göröngyeit is |
[Füst Milán - Objektív kórus] |
én: garázda kérkedő! / Hogy én, hogy én még lázadozni mertem / S nőkről énekelni hitvány éneket?! / Meglásd: szerény lesz életem ezentúl / S bágyadtabb, szelíd, szerény lesz bús dalom |