| [Füst Milán - Zsoltár - Zenét és nyugalmat] |
gyermekeket, / Munkát, amely boldogít s nőt, aki szeret, / Megadod majd, megadod máskor... / Most megtörten s hajadonfővel állok Eléd / S ahogy teremtettél, búskomor tekintetemmel, / Gondjaim terhén merengek |