| [Füst Milán - Az igaz bíróhoz] |
mint nyílik szája feleletre... / Én az életet már láttam, nem félek és nem várok s ki / megszólít, megvetem... / De szilárdan s szépen állani akarok s élni, mint az elfáradt / oszloptartó leányok, / Szeretni |
| [Füst Milán - Levél a rémületről] |
És elmenekülsz véle, / mint a tolvajok? / Szabályosabbnak hittem ezt a létet eddig. Ma már megvetem. / Sietni kell? És félni? emberek! Nem nézhetem a holdat / lassan is? / E szép világ hát nem |