| [Füst Milán - Köd előttem, köd utánam] |
el, lappangtam / titkosan. / Több rejtély volt a lét nekem s több édesség: oly jó volt álom / mélye meleg köpenyed! / S időnként lengedezni zúzmarák felett, vagy lenni sajátmagam / jégvirág / S pattogva |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
őre: / Arménia! Lelkem bölcsője, beteg vagyok én s szörnyűket / álmodom, / S a sötétség lassan, mint meleg nehezék ereszkedik szivemre alá / S a bántott lélek menekűl s vidékeid vánkosára lehajtja fejét, / S |