| [Füst Milán - Tél] |
megúnta vándorlását, megmeredt, / S már itt harsog feletted az apokalypszis száraz kőförgetege, / melyben/ A fagyott göröngy majd úgy repül, akár a vak madár, / Veri a szél, a forgó szél veri, tölcsérben |
| [Füst Milán - Kutyák] |
fogsz fényleni. De felindúlsz és mégy a vonítás / után, / Amely neked való, / Mely nem panasz, de melyben mégis minden dolgok lelke szol. / Oh voníts nagy világ! / S vonítvá fusson majd veled a gondolat s |