[Füst Milán - A szőlőműves] |
valamint tavirózsa, leúszik a Hattyú. / Alant sötétül a kékség s a dús domboldalt beboritja, / Melyre fehér házat, kicsikét, százat egy óriás parittya / Fekete, tar venyigék közt össze vissza szórt |
[Füst Milán - A pásztor] |
vár, / Míg az éji falura a barna ősz / Kietlen csöndje űlt, s már hűs verem / Az égnek boltja. Melyre nesztelen / Szállong a sötét föld alól a gőz. / Kunyhójának akkor lángja éled / S míg nem egy |