| [Füst Milán - Utra kelni messzi menni] |
megpihenni... / Hol találja őt a tél, a nyár? / A fű is felvídúl talán, amerre jár... / S az út mentén köszöntik őt a fák / Füttyent a szél, biccent az ág / S örökre búcsút int az égnek kósza népe |
| [Füst Milán - Egy magános lovas] |
Egy magános lovas / / Hol sohasem voltál azelőtt, az Arany Partok mentén/ Most gondtalan csatangolsz. Ám, ha rád köszönt az alkonyat / s az árny elédbe lép, / Te nyergedben |