| [Füst Milán - Elégia] |
gyönyörű szerencsét! / Oh jól tudom: ki ott időzik, hallgatag bizony, elhagyja / mulatozását! / Egy merev gondolaton s több komolyabb dolgokon foglalkozva / tünődik! / S szájára teszi ujját: hadd bánjon el |
| [Füst Milán - Egy régi költő műve - Óda a Fejedelemhez] |
én, hogy megvet minden asszony s egyik / szemem kancsalít? / Féllábam görbe tán, hogy egyre botlik, merev már s húz a sír felé? /... Ó jaj, megütöttek engemet, mint egy szegény vak állatot! /... Ó jaj |