merűlve
[Füst Milán - Öregség]
aki tette, hogy így meg kell az / embernek öregedni. / Félig vakon állt a hegyen, csupa sugárzásba
merűlve
, ősz haját / verte a szél is / S pisla szeméből könnyei hulltak az Istenség magasztos lába elé. / S
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.