messzi

[Füst Milán - Levél Kanadából]
Levél Kanadából / / Széles az út odalenn, messzi a vidék / S olykor, ha lenézek, / Lélek se moccan erre mifelénk / S némán áll a levegő tengere
[Füst Milán - Objektív kórus]
a harc... /... Termékeny béke jő... balgán remélni mért mindegyre még / tovább?... / Ahogy a messzi, déli tájakon kalandozó, ha meddőn / A lelke nyugtáért eseng, mihelyt lehajlott hozzá már az
[Füst Milán - Messzi fény]
láthatáron áll. És hirdeti, hogy nincs megújhodás... / Mert vissza nem tér többé, ami távozott. Ó messzi fény! / Az örök változás mivegre van? Vagy minden veszendőbe mén? / Az egek tornyai s az égő tűzzel
[Füst Milán - Messzi fény]
téli álom már nekem e földi lét, / Amelyből felriadok olykor s mint a fák, / Az ég felé jajongok s messzi fény, feléd, / S az Urat hívom tanuságomúl, hogy itt vagyok... / Ó fényből árnyba változó világ
[Füst Milán - Messzi fény]
 Messzi fény / / Ha jön az alkony, gyászinduló bátran felzendűl, / A döbbenetes sötétségű széles árnyak
[Füst Milán - Őszi sötétség]
engem, / S meghaltam ott, világos szürke fellegek alatt, / S amíg a vidám kocsisok kurjongatása messzi hallék: / S a téli fagyban elszállt pőre lelkem s most bolyong, / S meghaltam egy világos kőszobor
[Füst Milán - Levél az ifjúságról]
s lenn a szakadó vizek, a vad folyam / S hiába szóltam én / S hiába vágtatott utánunk annyi nép, / A messzi kastélyokban ébredő cseléd: / Megréműlt kukták, katonák gyertyákkal, mint a szentek, / Mindhiába
[Füst Milán - Utra kelni messzi menni]
Utra kelni, messzi menni... / / Útra kelni, messzi menni... / Idegenbe' megpihenni... / Hol találja őt a tél, a nyár? / A fű is felvídúl talán, amerre
[Füst Milán - Utra kelni messzi menni]
Utra kelni, messzi menni... / / Útra kelni, messzi menni... / Idegenbe' megpihenni... / Hol találja őt a tél, a nyár
[Füst Milán - A Mississippi]
a fajtád. ) / De lásd én máskép vagyok ezzel, én, mint Ábrahám, / Még lelkesedem Istenért. S a messzi, nagy folyókról álmodom. / Én, lásd, ha meghalok / S szivemre teszi majd kezét a földöntúli, jó
[Füst Milán - Messzi fény]
el az árnyék, / S a végtelen és nagytömegű tenger mélye pirosan tükörzik. / Hajó megy el, a szörnyen messzi partok felé lendűl, / S a nap is, lángban álló gálya megy mögötte más égtáj felé... / Elmúlt a nap
[Füst Milán - Elégia]
Szív megbékéljen! Lélek elaludjon! / Ó rejtelmeim bús időszaka! S te bánatos bús alvó is, ki messzi/ rejtezel! / S te kövér zsombék is, mély völgybe futó! / S két haragos patak is, hegyekről rohanó
[Füst Milán - Levél Kanadából]
Nálunk szigorú a tél, irgalmat itt semmi sem ismer s ha mikor / Pattogni kezd a jég is a messzi sikon s szanaszét repedez, / Ilyenkor a fagy, jó előre remegünk, odalenn / Pozdorjává töri a kosaras
[Füst Milán - Az igaztevőhöz]
titokmester, őzikék őrzője, régi csősz, / Hát itt kell hagynod enciánvirágos szép hazád? / A messzi tülköket, hideg hegyed, kiszáradt vermeid... / Öreg puskádat átadod? meghalni mégy? / Ki életében
[Füst Milán - Objektív kórus]
Folyvást csak rólad énekeltem, égek, s mint ki végkép elmerűlt / Az éjszakában s mit se lát, de messzi tűz / Ingerli s egyben bátorítja árva két szemét: / Már én is úgy vagyok, hogy futnék bár feléd
[Füst Milán - A Mississippi]
Oh mintha sose láttam volna napfényes szép egeket... / Ó távoli folyam s ó Ámerika zordon és messzi vadonjai! félek... / Hogy nincs is jó bíró s én sose látlak meg benneteket
[Füst Milán - Őszi sötétség]
Leróttad tartozásodat / S csak magadat mulatni tombolsz még a tágas ég alatt, / Aztán indúlj a messzi vidékre, hol megérkezel éjjel / S hol sötét hegyek alján piroslik a tűz, / Mert zöld fenyőfát éget
[Füst Milán - Őszi sötétség]
oly áttetsző, szép, édes melle gyümölcse!... /... Jaj nekem! Hogy Perzsiába megyek, avagy másüvé, messzi/ vidékre, / S reggel elhagyom ezt a gonosz, kegyetlen várost, ahol annyit / szenvedék: / Ilyet
[Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ]
járása van. Király, csodás e táj... / Ott sokkal több a csillag s mind sugárzóbb és kövér... / S e messzi világnak oly sok szokása más, a nép ott halkszavú / és búskomoly, / Ez volt hazánk. / De mért is
[Füst Milán - Óda egy elképzelt művészhez]
mint a holdé, nem vetekszik ez a / nappal, / Oly holdé, milyet álmodtam egyszer, hogy volna végtelen messzi, / Volna csupán akkora, mint egy forint s zöld éjszakában / Halkan fénylene végtelen távolból s


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.