| [Füst Milán - Levél Kanadából] |
ha forrás szaga üti / orrát... / S ha jő a tél, / Hogy hó porában hengergőzik ember, állat... / Mifelénk azonban minden szomorú. S mégis, ha meghalok, / Annyi gyengeségem akkor mint pajzsot emelem fel / S |
| [Füst Milán - Levél Kanadából] |
telik meg az ártér / S lobogva, pattogva éji tüzek mozdulása / Vérvörös alakokat kerget fel mifelénk. / Csóka lépeget ilyenkor a házunk tetején... / Míg odalenn az ártéri szigeten keselyük / Lassan |
| [Füst Milán - Levél Kanadából] |
Kanadából / / Széles az út odalenn, messzi a vidék / S olykor, ha lenézek, / Lélek se moccan erre mifelénk/ S némán áll a levegő tengere... / Ám ősszel... mikor lejönnek végre a hegyi vadászok, / Oly jól |
| [Füst Milán - Levél Kanadából] |
az hánytorogva felindul / S a kopárság szélei habzanak... / Fut a kiáltás, minden kiáltás fut erre mifelénk s olykor / Házunk ajtajánál olykép kavarog, mint a hózivatar... / Bambán mozdul meg tőle a piszkos |