| [Füst Milán - Levél Oidipúsz haláláról] |
végső, vad futás, / A hirhozóké, ők is, mint a zsák, úgy estek el, úgy dőltek el / a fák alatt, / Mihelyt a lovakról leszálltak s elmondták, hogy Oidipúsznak / vége van. / Odébb a tér sarkán a bölcsek s még |
| [Füst Milán - Levél Kanadából] |
errefelé... Én a hold ködét nem szeretem. / Huzódnám mindjobban ilyenkor afelé, ami melenget... / S mihelyt az alkonyatra rázuhant nagy sullyal a hegység: / Még jobban melengetném édes álmaimat! / Így élem |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
még / tovább?... / Ahogy a messzi, déli tájakon kalandozó, ha meddőn / A lelke nyugtáért eseng, mihelyt lehajlott hozzá már az alkonyat, / a mély borúlatú: / Indiában a városokra ráfekszik az éj s a |