mindhalálig

[Füst Milán - Panasz]
megszakad... / S szerelme bár pacsírtaként szökellne fel melléből s ki az / égmezőkre s ott esengne mindhalálig: / Semmit el nem érhet nálad, ásitasz... Mindez mivégre van? / Vagy én sem értem már az életet


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.