[Füst Milán - Barátaimhoz] |
e fel a sírban is, / akár az éhes farkasok, / Melyek vad tél időn a havas falvakat környékezik és mindhiába! / Elhalóban van a lelkendezés, nemsokára lehúnyt jóbarátaim! / Oly ívet futott meg... egy vonzás |
[Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
A messzi kastélyokban ébredő cseléd: / Megréműlt kukták, katonák gyertyákkal, mint a szentek, / Mindhiába integettek... / S utóbb dobszó is hallaték, / Komor, nyugodt és fennen hangzó, éber trombita |
[Füst Milán - Panasz] |
Minek van hangom, / nem tudod? / Mint aki kincses zsákkal jár és folyvást elveszít belőle / s mindhiába... / Senkinek se kell a kincs... így jártam én. Oh végtelen e lét / és tárgytalan! / S akármit |
[Füst Milán - Örökélet] |
Kígyó vagy te, majd madár... / Bizony, lemégy a síri földbe / S még alább, a sír alá is / Mindhiába szállanál: / Számodra nincs örök halál |