| [Füst Milán - Oh nincs vigasz] |
felneveltetek, / Szelíden szépnek, titkosan s nekem? / Oh Gyula szerzetes, ne késlekedj, adj össze minket, / Kösd össze betegen sovárgó szíveinket... / Szerettem őt, szerettem emberek, / De nem láttam soha |
| [Füst Milán - Gyertyafénynél] |
Oh rest e föld felszíne, / jól tudom. / S itt nincs oly földrengés, oly fekete forradalom, / Mely minket, nyolcszázezer földfia sáppadozót kihajítson / a lyukakból, / Hogy a fehér naptányér felé víjjogva |
| [Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
Továbbá: mivel / mulattassalak? / Gazdák mi nem voltunk sosem. / S íly szóval sem köszöntött minket senki: vidd a lányomat! szeresd! / De mint az átkozottak jártunk keltünk, elmerűlve, sóhajtozva |