[Füst Milán - Ha csontjaimat meg kelletik adni] |
Ha csontjaimat meg kelletik adni " / ( Arany ). / / Vad iramban fut e vad fogat. / És mintha biztos célba vinne, jó födél felé: / Befut az aggság, kórság, a foghíjjasság öveibe / S majd a |
[Füst Milán - Öregség] |
rá a fejét. Ámde az Istenség / Nem nézett rá, nem felelt akkor az öregnek. / Sírt az Istenség. Mert, mintha dobokat vernének a fülébe, tompa / dobot / S erre felelne a hegyomlás s e hegyomlásnak felelne a |
[Füst Milán - A Mississippi] |
látod, már én is csak azt szeretem. / Fekete nap volt az életem. Kinek panaszoljam? Elmult. / Oh mintha sose láttam volna napfényes szép egeket... / Ó távoli folyam s ó Ámerika zordon és messzi vadonjai |
[Füst Milán - Sirató] |
e már valami? / Szerettelek bizony, amért az őszi csendbe' / Úgy űltél köztünk olykor elmerengve, / Mintha várnád őket: e föld szűzeit, / Hogy jőjjenek Eléd s bánkódva mind / És sírjanak! / Oh bontsák csak |