| [Füst Milán - Levél Oidipúsz haláláról] |
parancs, / Mely megfékezhetné tüzük s elméjük rúdját megfordítaná / a gondjaink felé. / Övék a föld, mivel a bűn övék. Mit nékik tavasz szenvedése / s mit a fájdalom! / S az elhagyottak nagy sirása lenn a |
| [Füst Milán - Habok a köd alatt] |
megvetik. / No nem, mi hozzájuk hasonlók nem leszünk. Legyünk csak / béketűrők, akár őseink, / Mivel a tébolytól minékünk óvakodni kell. / Az ajtótokat pedig jó lesz zárva tartani. / És ne kiáltozzatok |
| [Füst Milán - Egy régi költő műve - Óda a Fejedelemhez] |
Ezüst trónusodon naphosszat gondolkodva űlsz s komoran / Vívódol is, hogy mi jót tégy e népen, mivel enyhítsd / Büntetéseit, miket az Isten mért ki rá! / S hogy mikép oldanád meg kemény ostora csomóit |
| [Füst Milán - Halottak éneke] |
Szent Ferenc mit ért el nálatok / Hogy volt az állatokhoz jó? / Hisz tovább szenvednek az állatok! / Mivel garázda vagy s mi voltál mindig is: kegyetlen! / S minek van köztetek oly sok biró? / Ha mintakép |
| [Füst Milán - Reménytelenül] |
a bűvös, zöld bürök, / Ásitó zsállya s mint a kis bünök, / Úgy pislog ott a mécsvilág reám... / Mivel mulassak itt? / Mi az, mi felvidít? / A könnyben termő burjánnal talán? / Csak árnyak vannak itt is |
| [Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
is... az emberszív gyakran kemény, ha / szólitod, / Ezt bezzeg megtanúltuk akkor vándorok. Továbbá: mivel/ mulattassalak? / Gazdák mi nem voltunk sosem. / S íly szóval sem köszöntött minket senki: vidd a |