| [Füst Milán - A névtelen iszik] |
a tengerek s hegyek felett és nem is látható... / Most hajts fejet! S te második Éliás, / Az ajtó mögött ki ott leselkedel és rajtam ütnél onnan, állj elő! / S ha sánta volnál netán: tudós púpos, aki |
| [Füst Milán - Egy magános lovas] |
S akár a tenger mélye, hallgatag. S hiába kérdenéd, hogy túl / az égő messzeségeken / S a napnyugat mögött mi lappang, mely világ rejtőzködik? / És mért oly ismerős? / Mi voltál egykor ott? Mi volt tulajdon |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
rútan / S hogy mindétig vasárnap lesz már mindegyik napom?! / Bársonykalapba' lépdelek, tollam fülem mögött/ S az ajkamon önhitt mosoly, ez egyszer végre megnézem a / tornyokat, / Miket nem láttam eddig |