| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
s magasztos éji csendbe / Fúlt s a bús fenyők sötétje régen eltakarja: / S mint a rabló kullogott mögöttem boros, nagy bánatom. / S: " Barbárok ők, a téli szenvedések, " éppen gondolám / S hogy: " Fagyosabb |
| [Füst Milán - Intelem az aggastyánhoz] |
nem hiszek, / Hogy fáj a távozás, ha szomja nincs, / Mondd azt: örömmel jöttem, / Az Áron hegye van mögöttem, / Hol százezer kigyó sziszeg |