| [Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
és nehéz sötét eső után, / S egyszerre, mint az átkozottak látomása, / Úgy került elé az Alpesek mögűl/ S a békességet menten felkavarta s boros lelkünket, mely rég / pihent: / Az órjás hold, / Ily |
| [Füst Milán - Habok a köd alatt] |
S hogy lenn a víz sárgán lapúlt, sunyított és figyelt, / Hogy alattomosan világított a sűrű köd mögűl. / S hogy aztán minden egyebet elborított a sötét mozgalom. / Mert még odébb a folyó is füstöt |