moccanunk
[Füst Milán - A névtelen iszik]
a kályha mellé. Csend van ott. / Hamvába hull a tűz ugyis, már lobbanása sem zavar / S mi meg se
moccanunk
a némaságban: kortyod is hogy hallható / legyen... / S lehúnyjuk szempilláinkat, mert tudjuk azt
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.