mondatik
[Füst Milán - Kutyák]
nyugalma, mint az áradás fog elömölni ég és föld / között / És döng a tömkeleg, amely világnak
mondatik
/ S a harsány valóság kiteljesűl, kitárúl és megáll. Sok hajnalt / láttam én! / Lovast a hídra
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.