| [Füst Milán - Szózat az aggastyánhoz] |
súlyos álmaid s ki pitvarodban / netán lányt ölel, / Riadtan áll odébb, mikor mozdúlni hall. Azt mondják, ételek / az eszményképeid / S valóban képzeleted kövér nőknek hízeleg a főztjükért, egy / nagy |
| [Füst Milán - Levél Kanadából] |
karikáz, / Vagy rézgombbal fúrt fülében mosolyogva tünődik... / S még az öszvér is nyerít ott, úgy mondják, ha forrás szaga üti / orrát... / S ha jő a tél, / Hogy hó porában hengergőzik ember, állat |
| [Füst Milán - Gyertyafénynél] |
Ám, ha nem hinnél szavaimnak, kérdezd meg a tovatűnteket is! / Legyenek szent tanuság szavaimnál, mondják meg e gyengédek / s hallgatagok, / Mondják meg eskü alatt: mi emlékük ez a lét? Lásd, fekve |
| [Füst Milán - Gyertyafénynél] |
a tovatűnteket is! / Legyenek szent tanuság szavaimnál, mondják meg e gyengédek / s hallgatagok, / Mondják meg eskü alatt: mi emlékük ez a lét? Lásd, fekve / tünődik / S félénken hallgat valahány: az életet |
| [Füst Milán - Részeg éjszaka] |
osonnak el, / Egy kis csillag dereng ott s oly szelíd... / Súlyos teher e földi lét nekem. / Úgy mondják, mély álmomban meggyógyulhatok... / De nem lehet, aludni nem tudok. / S a lelkem gőgjén nem |
| [Füst Milán - Levél Kanadából] |
mire az éji képek sorra elvonultak s itt a hajnal, / A lovak édes csengetyűi nékem csengenek. / Úgy mondják, odalenn a Nagy Rabszolga Tónál / Boldogabb a világ... a nép sokat nevet / S gyakran látnék |