| [Füst Milán - Barátaimhoz] |
símogat, hogy emlékekép elvihesse, mílyen volt az / arcotok? / S ha nem voltam egyéb itt, mint a bús mosoly, amelyet / elviseltetek, / Vagy tán a vad, fájdalmas szó, amelyre megdobbant a szív és / felhorkant |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
lesz már mindegyik napom?! / Bársonykalapba' lépdelek, tollam fülem mögött / S az ajkamon önhitt mosoly, ez egyszer végre megnézem a / tornyokat, / Miket nem láttam eddig... minek építették s |