múlt
[Füst Milán - Elégia]
aludtam éppen, révbe ért a lélek s itt ott tengve lengve / Boldogan tanyázott s ím' az idő nyomtalan
múlt
el felette, / mint a fellegek, de jaj a látomás, / Nehéz a látomás, fullasztó mély a hang és zord az
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.