| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
ÚJ SZOBRÁSZHOZ! / / Hidd el: egy kovácsra már régen gondolok! / Ki magános s egy országútnál tartja műhelyét/ És patkolván a sziklás hegyvidék sok zömök állatát: / Ha jő valaki, alázatos ő, de elméjében |
| [Füst Milán - Tavaszi dal vándordal] |
Tavaszi szél fújja már a varga kötényét, / Ki görbe utcában, kicsi boltja elé / Kiűlt, kirakta műhelyét is és alkonyi órán / Lámpafénnyel a sötétet melegíti. / Hej, szeszélyes még az idő s a lánykáknak |