napkorong
[Füst Milán - Őszi sötétség]
S zöld üveglapon ahol áramlik és úszik, / Leng a magány, jár ragyogón, hidegen... / S ahol este a
napkorong
/ A kezdődő homályba zuhan s eltünik... / Az édes és végtelen tengeren, / Lobogj én lelkem, mint a
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.