| [Füst Milán - Egy csillaghoz] |
boldogtalan, / S ha mind: az egész földi nép a folyók partján összegyűlvén / elmulasztott életéről / Néked énekelne, míg betelt az idők nagy futása, egykorig... / Oh kellenek e még neked? Felelj. A |
| [Füst Milán - Szózat az aggastyánhoz] |
S te lassan ingatod a fejed erre s titkaidat magad elhallgattatod: / Hogy nincsen hajnalod, mely néked énekelne s nincsen éjszakád, / Mely érdekelne, néha tompán sírsz. S a háztetőiden / Hiába járkál |
| [Füst Milán - A magyarokhoz] |
Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás / Teremté meg e nagy világot s benned az lobog. Mert néked is / van lángod: / Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! Oly csodás nyelv / a magyar. Révület |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
csábítani? / Kihívó, durva szókat visszaverni egyszer... / Én, kihez csak nagy alázat illik / S ki néked köszönöm ajándokom, bús életem...? / Én, ki nyomorúlt s beteg vagyok, / Ki a búbánatból élek és |
| [Füst Milán - Óda pártfogómhoz] |
Hajolok le lábaid elé és esdekelve kérlek: / Töröld cipőd sarát fenkölt homlokomhoz! / Hisz néked köszönöm én, hogy vagyok még, hogy lettem, / Vaj' hogyan bókoljak a jótettért, hogy élek? / Kérlek |
| [Füst Milán - Gúnydal Pergolára] |
mit beszélni. / Haj din, haj dán. / Így mulattunk mi hajdanán. / Óh édeságyú vágyú Pergola, / Én néked köszönöm most minden üdvöm, / Ha borba vagyok mártva éjszaka / S az eszem nem tudja, hogy merre |
| [Füst Milán - A fegyenc fia] |
ha este van. / S a sötétet se panaszold a fények alján, / Mert mindez én vagyok. Hisz én lappangok néked minden / árnyban... / Oh boldogabb, ki mint a szarvasok / Az anyja méhében tanul félelmet és futást |
| [Füst Milán - A holdhoz] |
benne a lélek... / Parancsold meg néki a csendet.. / Hisz égi országutadon te vagy az úr / S néked népes az éjszaka. / Hozzád szól a susogás, öreganyó motozása... s akiknek nem telik / olajra |
| [Füst Milán - Panasz] |
ki / Dárdáit husodba döfte s bambán győzelmet kiált. / Ha ki pedig odaállna füled mellé s énekelne néked/ S bár úgy dalolna lantja lázas pengetése közben, hogy majd / megszakad... / S szerelme bár |
| [Füst Milán - A holdhoz] |
szól a susogás, öreganyó motozása... s akiknek nem telik / olajra, / Szegény varrónők tűje az éjben néked táncol az ablak előtt / Az éj barátságos szörnyei, ődöngő tolvajok s a furiák üres dühe / Mindennek |
| [Füst Milán - A fegyenc fia] |
szabad az országút... / Nem jobb neked, királyod én, ha újból cimborád vagyok? / Nem jobb volt néked vándorolni vélem? " " / " S ha mint csillag dörögnél is el az arcom előtt / S ha mint Kerubim futnál |