nékik

[Füst Milán - A jelenés]
mezején. S mégis, még ott is visszhangzott / a kiáltás, / Mert: szent, szent, szent, felelének nékik e csontok is a / mezőkről, igen. / Pedig eláztatta őket a víz, megette a tűz / S holott porhanyó
[Füst Milán - A Mississippi]
a kutadhoz inni? / ( Lásd Ábrahám is felállt ám az angyal előtt, megmosta lábaikat / s ledöfött nékik egy gödölyét / " S ízes ételt készít vala nekik ", ej ugyan, mit is magyarázgatom / annyit? / Hisz
[Füst Milán - Habok a köd alatt]
Ott álltak ők hegyes kis csónakjaikon és figyelték a folyót, oh / jól ismerem őket! / Kétes derengés nékik ez a lét, a teljes valóságot ők csak nevetik... / De mit is várhatunk az íly halásztól, aki
[Füst Milán - Levél Oidipúsz haláláról]
tüzük s elméjük rúdját megfordítaná / a gondjaink felé. / Övék a föld, mivel a bűn övék. Mit nékik tavasz szenvedése / s mit a fájdalom! / S az elhagyottak nagy sirása lenn a völgyek alján


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.