nélkülem
[Füst Milán - A mélyen alvó]
máris ködön át, mely a fájdalomé, hogy elindúlsz / S mégy húnyt szemeiddel sose járt utakon. S hogy
nélkülem
/ jó neked ott. / S a szívem is bucsút int. S akár a multakért, úgy zokog érted, / Máris felmérné
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.