| [Füst Milán - Barokk elégia - Búcsú mesterségemtől] |
a párkányon s halkan hozzám / Lehajolva hallgatták a beszédem, megnézték az időt... / S hogy némaságomtól e gyengédek most réműlnek igen / s tovaszállnak: / " Az óra megállott " De hiába! / Megúntam én |